Ők és mi - Down-szindrómás csecsemők és kisgyermekek korai fejlesztése

Szerző(k): 
Kissné Haffner Éva és Alkonyi Mária
Megjelenési adatok: 
Magenta Bt. Kiadásában, Budapest
Megjelenés éve: 
1998

 

Kissné Haffner Éva és Alkonyi Mária: Ők és mi Down-szindrómás csecsemők és kisgyermekek korai fejlesztése; Magenta Bt. Kiadásában, Budapest, 1998

 

Az Ők és mi, a szülők körében nemes egyszerűséggel piros könyvnek becézett kiadvány évek óta szolgálja a szülőket és szakembereket a korai fejlesztés alapismereteivel és gyakorlatcentrikus megoldásaival.

A szerzők már a bevezetőben hangsúlyozzák a korai fejlesztés sikerének kulcsát: a szakember és szülő együttműködésének fontosságát, és azt, hogy a fejlesztés, a fejlesztő gyakorlatok lehetőleg épüljenek be a napi tevékenységbe, legyen része a gyermek otthoni gondozásának, a napi játéknak.

A könyv fejezetei minden fontos területet lefednek. Kissné Haffner Éva a magyarországi korai fejlesztés úttörője megadja a korai fejlesztés fogalmát, elveit és formáit, majd ír a nagymozgások és a finommanipuláció, valamint a megismerő tevékenység fejlesztéséről. Alkonyi Mária fejezete az egyik legfontosabb terület, a kommunikáció fejlesztéséről szól. Kissné Haffner Éva hangsúlyozza a csoportos foglalkozások fontosságát és Szabó Borbála gyűjtéséből közzétesz egy mondóka és gyermekdal-gyűjteményt, melyet a szülők is jól használhatnak.

 


Bevezetés

A korai gondozás, fejlesztés témakörében sok szakmai cikk jelent meg az utóbbi időben.

Ezek elsősorban pszichológiai aspektusból tárgyalják a témát. A mindennapi munkát segítő, gyakorlatcentrikus könyv azonban kevés. Ez a könyv segítséget kíván nyújtani azoknak az – elsősorban e területen kezdő szakembereknek, – akik DOWN szindrómás csecsemőkkel, illetve kisgyermekekkel foglalkoznak.

Reméljük, azonban azok is ötleteket meríthetnek belőle, akik egyéb kórformájú kisgyermekekkel és szüleikkel dolgoznak együtt. Nem programot kínálunk, csupán ötleteket nyújtunk, amelyeket tovább lehet fejleszteni, kiegészíteni. A munkához sok éves tapasztalatunkat használtuk fel.

A könnyebb használhatóság kedvéért külön fejezetben szólunk a fejlesztendő területekről, ezek azonban nem választhatóak el mereven egymástól, egymás mellett, egymást segítve fejlődnek a szociális tanulás során. Nem szól a könyv a gondozásról, bár ez ebben az életkorban meghatározó jelentőségű. E témakörben azonban már jelentek meg és a közeljövőben is jelennek meg munkák.

Mi is hangsúlyozzuk, hogy a gyermekkel való foglalkozásnak a napirendbe ágyazottan kell zajlania, s a szülő otthoni tevékenységének a gondozáshoz kell kapcsolódnia, de ebben a könyvben erről részletesen nem áll módunkban írni. Külön nem szerepel a játék sem, mint a kisgyermek alapvető tevékenysége. A gyermekek élettani sajátosságából adódóan, a foglalkozások játékosak, mindenképpen alkalmazkodnak a csoport vagy egyén fejlettségi szintjéhez a beszédmegértés, a játékhasználat terén is.

Az eszközhasználat, – mely többnyire játék – során megtanulják az adekvát játékot, a sztereotip, inadekvát, fantázia nélküli tevékenységből a gyermek számára örömöt jelentő funkciót gyakorló játék alakulhat ki.

Reméljük, hasznos információhoz jut a könyv használata során az olvasó, esetleg megerősítést kap munkájához.

A szerzők

 


 

Tartalomjegyzék

 

 

 

Bevezetés8
I. A korai fejlesztés fogalma (Kissné Haffner Éva)9
A korai fejlesztés rövid történeti áttekintése10
A korai segítségnyújtásformái hazánkban12
A korai fejlesztés elvei14
Elvárások a korai fejlesztést végző szakemberrel szemben16
A szülőkkel való hatékony együttműködés18
A DOWN szindrómások korai fejlesztésének előzményei21
A DOWN szindrómás csecsemők és kisgyermekek korai fejlesztésének feladatai22
II. Nagymozgások fejlesztése23
1. Játékos utánzó gyakorlatok25
2. Az alapmozgások kialakítása, gyakorlása, korrigálása28
3. Mozgásos játékok38
Eszközök a mozgásfejlesztéshez39
III. A manipuláció fejlesztés41
A finommotorika fejlesztése45
Manipuláció és ábrázolás55
IV. A kommunikáció fejlesztése (Alkonyi Mária)59
A DOWN gyermek beszéde59
A beszédfejlődés rövid áttekintése60
1. A beszédkedv felkeltése, hallási figyelem fejlesztése62
2. A beszédszervek ügyesítése63
3. A beszéd beindítása, a passzív szókincs bővítése69
4. Beszédmegértés70
V. A megismerő tevékenység fejlesztése (Kissné Haffner Éva)74
Testséma fejlesztés81
Egy csoportos foglalkozás leírása (Kissné Haffner Éva)84
Minta az egyéni foglalkozásra87
VI. Összefoglalás (Kissné Haffner Éva)90
1. Melléklet 
Mozgással kísérhető versek, mondókák, énekek (Szabó Borbála gyűjteménye felhasználásával)91
2. Melléklet111
Felhasznált irodalom112

 


I. A korai fejlesztés fogalma

"Minél jobban és minél korábban illeszkedik be a fogyatékos a társadalomba, annál önállóbban és annál magasabb teljesítményszinten fogja az életkor előrehaladtával a társadalomban a helyét elfoglalni." – írja Mária Bruckmüller 1971-ben.

A társadalomba való beilleszkedés a végső cél a korai fejlesztő munkában is, ahol ahhoz igyekszünk segítséget nyújtani a szülőknek, hogy a gyermek minél szociabilisabb legyen, minél kevésbé térjen el majd az épektől. Megtanuljon önmagáról és a külvilágról olyan ismereteket, amelyek a későbbi tanulást segítik elő. A szakirodalomban különbözőképpen fogalmazzák meg a szakemberek a korai nevelés fogalmát. Lássunk néhány példát!

Ottó speck szerint "A korai fejlesztésen általában olyan vállalkozást értünk, mely segítségével a veszélyeztetett fejlődésű, akadályozott gyermeket specifikus módon ösztönözzük arra, hogy képes legyen elérni korai tanulási sanszainak optimumát." (speck 1980.)

Katona Ferenc az időtényezőre hívja fel a figyelmet, amikor így ír a korai fejlesztés halaszthatatlanságáról 1979-ben: "Az agy működése a születés utáni hónapokban rendkívül plasztikus. Ez a plaszticitás azonban idővel rohamosan csökken. A fejlődés megfordíthatatlan, nem gátolható, hanem kóros formában, eltorzulva halad tovább... A két-három éves gyermek kezelésében a legnehezebb feladat, hogy a már kialakult tartási, mozgási, érzékelési, stb. eltorzulásokat valamilyen módszerrel csökkentsük." Atzesberger a korai fejlesztés célját a következőkben látja: "A korai pedagógiai gondoskodásnak az önellátás beindítása, a világ felé fordulás, figyelemébresztés a célja, ami szenzo-motoros és kontaktusszerű képességek kibontakozását teszi szükségessé." (1970)

Lányiné meghatározása szerint a korai nevelésen az óvodáskor előtti nevelési beavatkozást értjük, mert a gyermek számára "Az első három életév igen nagy jelentőségű, mind a szociális, az interperszonális kapcsolatok alakulása, mind az érdeklődés, az ismeretszerzés motiváció, mind az alapvető kognitív folyamatok szerveződése szempontjából." (1985.)

Baumann a korai gondozást egy "pedagógiai-terápiás háromszög"-nek nevezi, ami nem más, mint: "A korai gondozó, az anya és a gyermek egyidejű jelenléte azzal a kimondott céllal, hogy segítsenek a fogyatékos, vagy fogyatékosság szempontjából veszélyeztetett gyermeken, és ezzel kapcsolatban a szülők kapjanak tanácsokat." rauh a korai fejlesztést kísérletnek véli a veszélyeztetett fejlődés optimalizálására, időben megkezdett befolyásoláson át. (1983.)

Mint e néhány példából is kitűnik, a szerzők mindnyájan a korai időpontban megkezdődő, a gyermek és szülő igényeihez alkalmazkodó, a szocializációt szolgáló gondoskodást hangsúlyozzák.

 


 

A korai fejlesztés elvei

- A fejlesztést minden esetben komplex vizsgálatnak kell megelőznie.

- A segítségnyújtást nem lehet ráerőszakolni a családra.

Mindig a szülőnek kell eldöntenie, hogy igényli-e a segítséget, kitől és milyen mértékűt. (Természetesen, ehhez a lehetőségeket ismernie kell.)

- Ha a szülő kéri a segítséget, nem szabad megvárakoztatni!

Ha a szülő rászánta magát, hogy szakemberhez fordul, azonnali meghallgatást, illetve segítséget vár el. A gyermek életében a korai életszakaszban különösen, minden hónapnak nagy jelentősége van. Minél korábban kezdjük el az együttes munkát, annál eredményesebb lesz. E szabály megvalósítása sokszor okoz problémát, pl. az összeszokott, homogén vagy közel homogén csoportokba érkező új, túl fiatal, vagy túl fejletlen, vagy sokadik gyermeknél.

Addig azonban, míg a szülőnek nincs lehetősége az általunk felkínált, a lakóhelyhez közelebb eső, vagy közlekedés szempontjából jobban megközelíthető, vagy egyszerűen számára szimpatikusabb lehetőséget választani, a jelentkezőket nem szabad elutasítani helyhiány miatt, vagy mert nem illik a csoportba. A gyermeknek és szülőnek nincs ideje várni, feltétlenül segítséget kell kapnia valamilyen módon.

- A gyermek fejlettségéről korrekt módon kell tájékoztatni a szülőt, vigyázva arra, hogy a gyermek pozitívumára helyezzük a hangsúlyt, a tájékoztatás ne legyen "deficit leltár", hanem "esélydiagnózis".

- Ismerni kell a szülő igényét.

Tudni kell, hogy miért keresett fel korai gondozót a család. A nevelés, gondozás területén hol van problémája, mit vár az intézménytől?

- Figyelembe kell venni a család életkörülményeit.

- Ismertetni kell a lehetőségeket.

Az adott intézmény által nyújtott szolgáltatáson túl, az egyéb lehetőségeket, (fejlesztést végző intézményeket, kiegészítő lehetőséget, pl. gyógytorna, úszás) jogaikat, szociális juttatásokat, tanulási, iskolai lehetőséget, stb. (borbély-jászberényi-kedl, 1986.)

- Partnerként kell tekinteni a szülőt.

Övé a vezető szerep a gyermek nevelésében, mi ezt a nevelést segítjük, mint külső, bizonyos speciális ismerettel rendelkező szakemberek.

- A fejlesztés központjában az anya-gyermek kapcsolatnak kell állnia.

Az anyát abban kell megerősíteni, hogy ő jó anya, jól neveli a gyermekét, építeni kell véleményére, ötleteire, bátorítani kell, elismerni sikereit. A tanácsadásnak inkább véleménycserének kell lennie.

- Segíteni kell, hogy a szülők hatékonyan értelmezzék a gyermekük viselkedését.

- Ismerni kell a gyermek biológiai adottságait, esetleges másodlagos sérüléseit, betegségeit.

- Figyelembe kell venni, hogy a gyermek spontaneitása is sérült, ezért fokozottan kell gondolni a tudatos tervezésre, a tanulási helyzetek kiépítésére a szocializáció érdekében.

- A fejlesztés semmiképpen sem lehet funkciótréning, hanem mindig szociális tanulás.

-A sérülésspecifikus programot a gyermekre szabottan, egyénileg kell alkalmazni.

- A fejlesztésnél a kis lépések elvét kell alkalmazni, kellő időt hagyva a gyakorlásra, a legközelebbi fejlődési zóna elvét alkalmazva.

-         Biztosítani kell az állandóságot, folyamatosságot.