Orvosi kommunikáció

Az egészségértésben kiemelt felelőssége van az orvosi kommunikációnak. A rossz gyakorlatok egyike a veleszületett rendellenességek esetén alkalmazott "megmondás" (nincs protokoll, nincs naprakész információ).

A rossz megmondás veszélyezteti a család lelki egészségét, és megpecsételi a sérült gyermek sorsát is, mert információ híján a szülők nem értik meg, hogy mi a teendő a gyerekkel és hogyan kaphat segítséget a család.

A jó megmondásnak ismertek a szabályai melyeket érdemes minden orvosnak ismernie és betartania:

 

A Down Alapítvány igyekszik összehangolni a veleszületett rendellenességek esetén szükséges orvosi kommunikációt és a sorstársi segítő szolgálat munkáját. Az összehangolás lényege, hogy az orvosi kommunikációban elvárja/kéri a Sorstársi Segítő Szolgálat megemlítését az új szülőnek, már a rossz hír közlésével egy időben. Amennyiben a szülő szeretne sorstárssal találkozni, akkor a sorstárs egy sor olyan kérdésre tud autentikus választ, amire az orvos nem. Így ezeknek problémáknak a megbeszélését és a kérdések megválaszolását az orvos átadhatja a sorstárs segítőnek. Tehát a két terület jól kiegészíthetné egymást. 

Ezzel szemben a szülészetek egy része, az ottani orvosok és asszisztensek nem hívják a sorstárs segítőt, ehelyett vagy a magánvéleményüket közvetítik a szülők felé vagy információ nélkül hagyják az amúgyis bizonytalanságban lebegő szülőpárt.

A Down Alapítvány Sorstársi segítő szolgálata 2017-ben az alábbi tevékenységekkel segítette a mostani áldatlan állapot megváltoztatását:

  • Protokollt dolgozott ki az orvosi megmondásra – kiadvány készül;
  • A helyes attitűd kialakításhoz szülői vallomásokat tartalmazó videók – feldolgozás alatt;
  • Szórólapok, információs füzet készült (Van segítség!);
  • Sorstárs segítő szolgálatot működtet;
  • A szolgálat kiterjesztése több veleszületett rendellenességre;
  • Négy 30 órás sorstárs segítő képzés;
  • Felnőttképzési akkreditáció;
  • Sorstárs segítő igazolvány bevezetése.

 

 

Az orvosi kommunikáció követelményei
A veleszületett rendellenességek esetén alkalmazandó orvosi kommunikációnak megvannak a maga szabályai. Kevés orvos alkalmazza ezeket tudatosan. Az empatikus, jó etikai érzékkel bíró szakember képes úgy kommunikálni még ilyen nehéz helyzetben is, hogy szavaival segítse, bátorítsa a szülőt, de semmiképpen se bántsa meg. Vannak, akik a magánvéleményüket közvetítik, és akik orvosként kudarcként élik meg a veleszületett rendellenességű gyermeket, és ezt a kudarc-érzést, ezt a negatív érzelmet áthárítják a szülőre is. Gyakran még olyan tanácsot is adnak, hogy "hagyja az újszülöttet a kórházban és szüljön egy másikat". Leírni is rosszul esik.
Orvosi megmondás és sorstársi segítségnyújtás
Ma a veleszületett rendellenességek esetén alkalmazott orvosi kommunikáció, a "megmondás" ritkán jelent kapcsot a szülő és gyermek kórházból kikerülés utáni napjainak főszereplőivel, a támogató szakemberekkel, a Sorstársi Segítő Szolgálattal, mentorszülői hálózatokkal, a Korai Fejlesztő és Tanácsadó Központokkal. Ebben az előadásban orvosi megmondás a és a Sorstársi Segítő Szolgálat munkájának összehangolásának fontosságát és lehetőségeit mutatjuk be.