Ildikó

Bordács Attiláné, Ildikó (1957–2016)

Bordács Attiláné, született Csermiczky Ildikó 1999. november 1. óta dolgozott a Down Alapítvány Szalóky Átmeneti és Napközi Otthonában, mint foglalkoztató.

A mai világban nem éppen szokványos, hogy valaki ugyanazon a helyen dolgozik hosszú éveken keresztül. Ez a tény már önmagában jelzi, hogy Ildikó kitartó ember volt.

Munkájában kreatív, szorgalmas, rendszerető, megbízható és lelkiismeretes. A fogyatékos ügyfeleket minduntalan dicsérte és bátorította. Minden ember felé szeretettel fordult, ezáltal békességet teremtett maga körül.

Munkája elismeréseképpen, 2009-ben Polgármesteri Dicséretben részesült a Szociális Munka Napja alkalmából. 

Munkája arra irányult hogy a középsúlyos értelmi fogyatékos fiatalok gördülékenyen munkába tudjanak állni, később pedig minél nagyobb önállóságot érjenek el. Tanítványai közül többen a nyílt munkaerőpiacon helyezkedtek el. A foglalkozásain  művészi értékű, egyedi termékek, képek, képeslapok, ékszerek születtek.

Ildikó élete és munkája példaértékű mindannyiunk számára.

Éveken át viselt, egyre súlyosbodó, fájdalmas betegségét méltósággal viselte. És amikor már úgy tűnt, hogy gyógymódot találtak az orvosok számára, egy ártalmatlannak tűnő beavatkozást követően hirtelen, váratlanul ment el.

Noha betegsége ismert volt mindannyiunk előtt, halálhíre mégis váratlanul ért minket. Ildikó 58 éves volt.

Szomorúan gondolunk arra, hogy vége szakadt az együtt töltött időnek, de emléke szívünkben tovább él.

 William Shakespeare szavaival 

 „AZ EMLÉKEZÉSHEZ NEM EMLÉK, HANEM SZERETET KELL, S AKIT SZERETÜNK, AZT NEM FELEJTJÜK EL.”