Ullrich és Vető: ULWILA Színeskotta – Tanári kézikönyv zeneoktatáshoz; Down Alapítvány Kiadó, Budapest, 1997
Egy rendhagyó tanári kézikönyv, ahogy a kiadó előszava is részletezi, mely pedagógusok, zenetanárok, gyógypedagógusok, óvónők, pszichológusok és szülők számára készült, olyanoknak, akik az ULWILA módszerrel szeretnének zenélni tanítani. A német Heinrich Ullrich értelmi fogyatékos gyermekek oktatására fejlesztette ki azzal a céllal, hogy segítségével a középsúlyos értelmi fogyatékosok is zenekarban zenélhessenek. A módszert Vető Anna adaptálta magyarra, ezzel megalapozva az ULWILA magyarországi elterjedését. Ma már országszerte több ULWILA zenekar létezik, Budapesten a Parafónia Egyesület támogatásával működik az egyik legmagasabb szintű zenekar, mely színpadi fellépéseket és megjelent CD-ket mondhat magáénak.
Akik ezzel a módszerrel megtanultak zenélni, azok egy olyan eszközt kaptak a kezükbe, amely életük végéig elkíséri, mint művészi kifejezőeszköz és szabadidő eltöltési lehetőség mind hallgatóként, mind aktív zenészként.
A következő zeneszámok Janzsó Cecília saját szerzeményét és más zongoradarabokat mutatnak be. Cili is ULWILA módszerrel tanult, évekig játszott az ULWILA zenekarban, majd áttért a zongorára. Egy olyan eszközt kapott a kezébe, mely gyermekkorában a fejlesztés eszköze volt, ma, felnőttként a művészi önkifejezés eszköze, saját szerzeményei vannak és szabad idejében, családi ünnepek alkalmával ő szolgáltatja a zenét aktívan nem zenélő családjában.
Mára az ULWILA módszer elterjedt Magyarországon, kisebb-nagyobb zenekarok alakultak, melyek a színes kottarendszert alkalmazzák a tanuláshoz és a zenekarban zenéléshez. Az ULWILA nevet a legpatinásabb budapesti zenekar időközben Parafónia Zenekarra változtatta. A zenekar alapító tagjai lassan két évtizede zenélnek együtt. A karmesterek és segítők sokáig váltogatták egymást, mígnem Vető Anna és Kövics Ágnes után Fabényi Réka vette kezébe a zenekar felkészítését és dirigálását. Az ő vezetésével egy dinamikus zenét játszó, széles repertoárral rendelkező zenekarrá fejlődött a társulat. Koncertjeik nagy élményt jelentenek a hallgatóknak. A Parafónia Zenekar Liszt Szerelmi álmok című darabját adja elő (link is external).
Több színes kottából zenélő magyarországi zenekarból állt össze a Nemzeti Szineskottás Fesztiválzenekar: egy részlet a koncertjükből (link is external).
Gruiz Katalin: ULWILA zeneoktatási módszer (A kiadó előszava a kézikönyvhöz)
Az olvasó egy rendhagyó tanári kézikönyvet tart a kezében, mely olyan pedagógusok, zenetanárok, gyógypedagógusok, óvónők, pszichológusok és szülők számára készült, akik az ULWILA módszerrel tanítanak zenélni. A német Heinrich Ullrich értelmi fogyatékos gyermekek oktatására fejlesztette ki azzal a céllal, hogy segítségével a középsúlyos értelmi fogyatékosok is zenekarban zenélhessenek.
Heinrich Ullrich egy 70 fős gyógypedagógiai iskola igazgatója Germersheimben, Német-országban. A német Down-szindróma Egyesület szülők számára rendezett továbbképzésén ismerkedtem meg vele. Módszerét a gyakorlatban mutatta be a résztvevőknek. Gitárral és énekszóval köszöntött minket, majd az előadóterembe behordott dobozokból furcsa, sosem látott hangszereket vett elő; szétszedhető sípokat, egyhúros gitárt, asztali nagybőgőt, szóló- és akkordhangszereket, xilofonokat és metallofonokat. A többnyire fából készült hangszerek komoly, míves darabok voltak, s mind megegyeztek abban, hogy színes pöttyök díszelegtek rajtuk. Ullrich kiosztotta a hangszereket a mintegy harminc résztvevőnek, akik közül senki sem tudott zenélni. Mindenki megkapta a kottáját is a hangszere mellé. Elmagyarázta a kotta használatát, a színek jelentését, a hangok hosszúságát és a szünetjelet. Ez körülbelül öt percet vett igénybe. A kottából egyenként megtanultuk a saját szólamunkat, ez két-három próba után már mindenkinek ment. Aztán jött a közös próba. Elsőre kicsit szétesett, de másodszorra már jól hanzott. A harmadikat magnóra vettük. Amikor meghallgattuk megdöbbentünk a saját teljesítményünktől. Fél órai tanulás után megszólaltattunk egy zenedarabot!! Szinte tökéletesen hangzott a Mozart menüett. Felemelő érzés volt. Volt, aki sírt. Nem csoda, hogy mindenki azonnal lelkes híve lett a módszernek.
A szülők jól ismerve gyermekük képességét azonnal felmérték, hogy ezzel a módszerrel Down szindrómás gyermeküknek is van esélye megtanulni muzsikálni és zenekarban játszani és hogy az a végtelen vonzódás a zene iránt, amely legtöbb fogyatékos gyermeknél szembetűnő, ezzel a módszerrel fantasztikus lehetőséget kap, kibontakozhat és a fejlesztés, az oktatás, a kreativitás eszközévé válhat. A telhetetlenebb szülő ép gyermeke óvodájába, iskolájába és családi otthonába is odaképzelte a színes kottákat, az egyszerű hangszereket és az együtt-zenélés békés örömét.
A Németországi tanfolyamról már a német kézikönyv és a hangszereket gyártó fogyatékos műhely címével tértem haza. És ami mindennél fontosabb, Heinrich Ullrich segítőkész bíztatásával és igéretével, hogy a módszer magyarországi meghonosításában támogat minket.
Aztán a szerencse is mellém állt, mikor megismertem Vető Annát, aki gyógypedagógus hallgató volt és minden vágya a fogyatékos gyermekek zenei oktatása. Ezzel minden sínre került: Vető Anna megismerkedett a módszerrel, németországi tanulmányútján Heinrich Ullrich-hal megfontolták a módszer magyarra adaptálásának lehetőségeit és a feltételeit, a fokozatosan nehezedő feladatot jelentő dalok kiválasztását, a hagyományos kotta átírását ULWILA rendszerűvé, a zenekari partitúrák elkészítését, és az egyéni oktatás és a zenekar építés legfontosabb szempontjait és lépéseit.
Az első kisérleti csoporttal végzett munka során hamar megmutatkoztak a lehetőségek, Vető Anna és a zeneoktatásba bevont egyetemi hallgatók egyre nagyobb tapasztalatra tettek szert. Elsősorban a gyógypedagógusok körében keltett nagy érdeklődést. Egyre sürgetőbb igény jelentkezett a tanári kézikönyvre, melyet Vető Anna Heinrich Ullrich segítségével el is készített. Vető Anna segítségére voltak még főiskolai tanára Urbán Károlyné módszertani útmutatásokkal és Kövics Zoltán a dalok kiválasztásával és átírásával.
A nagyközönség figyelmét is felkeltette Heinrich Ullrich német ULWILA zenekarának két Magyarországi vendégszereplése és koncertkőrútja. A főleg Down-szindrómás iskolásokból álló zenekar igazi művészi élményhez juttatta a közönséget és a TV jóvoltából a zenekart és a módszert szélesebb körben is ismertté tette. Németországban Ullrich módszerét mintegy 30 iskolában alkalmazzák és több ULWILA zenekar is működik. Maga Ullrich eddig három zenekart épített iskolájának tanulóiból. Ullrich zenekara Németországban és külföldön is jól ismert, lemezfelvételeik vannak, külföldi turnékon vesznek részt és ép gyermekek iskolai zenei versenyén is helyezést értek el. A zenélés és a kapcsolódó foglalkozások, a koncertekkel járó felkészülés és koncentráció, vagyis az összetett követelmény a gyermekeket hihetetlen teljesítményre sarkalja és magas színvonalra fejleszti. A zenekarban zenélőknek bizonyíthatóan javult az olvasási és számolási készségük, általában iskolai eredményük.
Meggyőződésem, hogy az ULWILA módszer nem csak értelmi fogyatékosok számára alkalmas, de egyszerűsége miatt akár óvódás vagy iskolás kisgyermekeknek, és mindenkinek aki nem tudja, vagy nem akarja a hagyományos kottát megtanulni. Az ULWILA kotta értéséhez mindössze a színek azonosítására van szükség. A színek a hangokkal párhuzamosan mélyülnek.
A színes hangjegyek közepén lévő kis fehér vagy fekete pontok segítségével még két oktávot lehet leírni, a hangok hosszúsága pedig arányos a körök számával.
A kép az ULWILA kotta jelölésrendszerét mutatja.
Az ULWILA-zenéléshez leggyakrabban használt hangszerek a sípok, a különböző típusú és hangzású metallofonok, xilofonok, harangjátékok, a húros hangszerek közül a citera, az egyhúros gitár, a kéthúros nagybőgő, mindezek szoprán-, alt- és basszus hangfekvésben. A kisérő hangszereken komplett dúr és/vagy moll akkordok vannak, szintén színekkel jelölve.
A kézikönyv és a hozzá tartozó kottafüzetek 5 kurzus anyagát ölelik fel. Az alapkurzus egyetlen hangot tartalmazó dalokból áll, amelyhez később egy második hang is adódik, majd egyre nehezednek a dalok, belép a kiséret, a végén pedig eljutunk egészen a többszólamú zenekari darabokig. A nagyméretű kottafüzetek merev lapjait ki kell színezni, ezt kezdetben a tanár, később a tanulás egyik fázisaként maga a tanuló csinálhatja.
A zenetanulás, a hangszeres játék tanulása igen apró lépésenként halad, előszőr a színek azonosítása, a szünetek, a hanghosszak megtanulása és gyakorlása történik. Egy-egy új zenedarab megtanulása a dalok eléneklésével és ha van szöveg, annak a megismerésével kezdődik. Ezután következnek a szólamok, végül pedig az összejátszás. A zeneoktatáshoz kötődik a ritmusérzék fejlesztése, figyelemfelkeltő játékok, zenehallgatás és tánc.
Ullrich által értelmi fogyatékos gyermekek számára ajánlott komplex zenei nevelés részei az éneklés, a zenehallgatás, a hangszeres zenélés, a zenére mozgás, a tánc, a zeneszerzés és az improvizáció valamint a hangszer elkészítése. Tehát minden, ami a zenével és zenéléssel kapcsolatos.
Heinrich Ullrich kifejlesztette a hagyományos kottára való áttérés módszerét is, gondolva a jobb képességűekre ill. azokra, akik a zenét kisgyermekként megszeretve tovább szeretnének lépni. Ullrich tapasztalatai szerint a színes kottából már játszani tudók könnyebben tanulják meg az öt vonalra rajzolt hagyományos kottát, mint akiknek kezdőként kell megbírkózniuk vele.
Az ULWILA módszer tehát zenélni nem tudó, de arra vágyó ép gyermekek, vagy felnőttek esetében is sikerrel alkalmazható, és az aktív zeneterápia is lehetővé válik. Segítségével közösségek és családok zenélhetnek együtt, hogy a zene ne arisztokratikus kiváltság, hanem mindenki számára elérhető lehessen, hogy valóra válhassanak Kodály szavai: "a zene mindenkié".
Az eredeti ULWILA kottákat itt találja: http://www.downalapitvany.hu/node/1039