A felnőttkor problémái még talán a gyerekkoriaknál is súlyosabbak, megoldatlanabbak. Az értelmi fogyatékos fiatal kikerül az iskola jól ismert és védett világából, hirtelen légüres térbe kerül. A szülők pedig pánikba esnek, nem tudva, hogy az addigi, viszonylag biztonságos iskolai szituáció elmúltával hogyan fog alakulni az életük.
Persze a szülők fel is készülhetnek már jó előre erre az időre, a Down Alapítvány fiatal felnőttek szüleinek szervezett tréningjei sokat segíthetnek a lehetőségek feltárásában, a létező és elérhető szolgáltatások megismerésében és az új életszituáció sikeres megoldásában.
Ezt érzékelve Down Alapítvány szolgáltatásainak nagy részét az iskolából kikerülő, fiatal és felnőtt korú sérültek életének támogatására, segített önálló életének kialakítására koncentrálja. A komplex ellátó rendszer az önállóságra való felkészítéstől az önálló élet feltételeinek megteremtésén keresztül egészen az öregkorig, a sérült ember szülők nélküli életének segítéséig tart.
Az önálló élet feltételei sokfélék. Elsősorban magát az értelmi sérült embert kell úgy nevelni, úgy felkészíteni, hogy képes legyen maximálisan ellátni magát, legyen önállósága, önbizalma, tudja értékelni önmagát, legyen tisztában a környezet elvárásaival, legyen képes közösségben élni.
A tárgyi feltételek sem egyszerűek, meg kell teremteni a segített önálló élet színterét a lakóotthont vagy teljesen önálló lakóhelyet, ahol segítséggel, képességeikhez képest a lehető legönállóbban élhetnek a sérült emberek.
Mindez nem elég, mert munka is kell, és kereset. A képességektől, tanultságtól (szakma) függő munka és munkahely megteremtése szakszerű segítséget igényel. Segítség kell olyan munka és munkahely teremtéséhez is, ahol a sérült ember teljesítménye értéket teremet és állami segítséggel vagy anélkül, keresetet biztosít a sérült embernek. A lakás és a munkahely mellett meg kell teremteni az önállóság alapjait, egy saját vagy másokkal közös háztartás ellátásának feladatait, a pénzzel való gazdálkodást.
Nem lehet egyedül élni egy életen át, társ kell hozzá, lehetőleg olyan élettárs, akiben egy életen át partnert, támaszt találnak a sérült emberek. A párkapcsolatok kialakításában és megtartásában is segítségre szorulnak. A szabadidő eltöltését is tanulni és tanítani kell. Lehetőleg értelmes, az egészségi állapot fenntartását szolgáló szabadidős programokat kell biztosítani az önállóan élő sérült emberek számára.
