Az alábbiakban olvashatják a Kalocsai Család történetét, melyet Dr. Gruiz Katalinnal osztottak meg 2016. március 7-én:
Kedves Katalin!
Decemberben egyik ismerősöm említette, hogy mesélt Önnek a családunkról, amikor az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar ÉATA tagozatos hallgatóinak tartott előadást.
Szeretném bemutatni kis családunkat: Borsod megyében élünk, Miskolc és Tiszaújváros között félúton, Sajóhídvégen. Férjemmel 26 éve élünk együtt. Attila Tiszaújvárosban dolgozik lakatosként, én pedig sérült gyerekekkel dolgozom, gyógypedagógus vagyok.
Két lányunk született, Gabriella 25 éves, aki Budapesten rendőr, és Boglárka 20 éves, aki jelenleg OKJ-s tanfolyamra jár, gyógypedagógia asszisztensnek tanul.
Neki köszönhetően ismertük meg hallomásból a gyakorlati helyére járó kicsi down-szindrómás kislány, Anettka szomorú történetét. Annyit hallottunk róla, hogy lassan belopta magát a szívünkbe, és igaz, hogy még csak fényképen láttuk, de egyre jobban megszerettük.
Tavaly márciusban úgy döntöttünk a családdal, hogy szeretnénk örökbe fogadni.
Anettka 2008. nyarán született, vérszerinti szülei állapota miatt rögtön lemondtak róla és Csecsemőotthonba került. 2013. februárjában nevelőszülőkhöz került, és ott is volt náluk 2016. február 29-ig.
Ez az a nap, amikor hazahozhattuk és azóta velünk van, beragyogja napjainkat. Március végéig csak ideiglenesen van itt, de napról napra egyre erősebben érezzük, hogy jól döntöttünk, és véglegesíteni szeretnénk az örökbefogadását. (Időközben, 2016. március 30-án megtörtént Anettka örökbefogadása is.)
Köszönöm, hogy kérte jelentkezzek és mondjam el történetünket.
Csatoltan küldök Önnek fényképet a mi kis Angyalkánkról (ez a kép pontosan mutatja, hogy milyen kis huncutka).
Minden jót!
Kalocsai Attila és Tündi
