Kiss Gyuláné Zsuzsa

(1966. 07. 01. – 2017. 02. 16.)

Zsuzsa 2013. márciusában gondozóként kezdett az Alapítványban dolgozni, a Csengery utcai Lakóotthonban. Céltudatos, rendszerető szigorú és humoros személyiség volt. Szigoránál csak szeretete volt nagyobb.

Egészségügyi felelősként gondosan figyelt az ügyfelekre igyekezett problémájukra megoldást találni. De a személyi higiénia és az öltözködés terén is sokat tanultak tőle a lakók. Lakberendezési ötleteivel, tanácsival igyekezett még inkább kényelmessé tenni a szobákat, közös tereket.

Betegsége ellenére kiegyensúlyozott és maximális teljesítményt nyújtott,figyelme egy percre sem lankadt ha a Csengerys lakókról volt szó. Biztosnságot, nyugalmat, jókedvet hozott a Csengery lakóotthonba.

A „Helló Kitty!” és a ”! Helló van...!” kifejezései szállóigévé váltak az otthonban: az előbbi egy kedves köszönési formaként terjedt el, míg utóbbi azt jelentette: "figyelj arra, amit csinálsz!"

Nincs nap, hogy valamelyik lakó ne említené őt egy kedves történet vagy egy szituáció kapcsán.

Hosszan tartó súlyos betegség utáni halála nagy űrt hagyott mindenkiben.

Ezzel az idézettel búcsúznak tőle: a lakók, kolléganői és főnöke:

„Küzdöttel, de már nem lehet, most átölel a fény és a szeretet”.