Volt egyszer egy MÉS..., Egy sportszövetség története

Szerző(k)
Gruiz Katalin (Szerk)
Megjelenési adatok
MÉS és Down Alapítvány Kiadó, Budapest
Megjelenés éve
2007

Gruiz Katalin (Szerk): Volt egyszer egy MÉS...,Egy sportszövetség története; MÉS és DownAlapítvány Kiadó, Budapest, 2007

Ez a könyv, azon kívül, hogy elmeséli a Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetségének történetét, részletesen tárgyalja a normalizáció és az integráció elvét és annak megvalósulását a sporton, mint egy modellrendszeren keresztül. Mindezeken túl konkrét ismereteket szolgáltat az értelmi fogyatékos gyermekek és fiatalok sportfoglalkozásait, edzéseit vezető szakembereknek. A könyv második fele az értelmi fogyatékosok magyarországi sportmozgalmának megteremtőit, szakmai úttörőit és azokat az élsportolókat mutatja be színed album formájában, akik a MÉS első 15 évét meghatározták, és világszerte elismerést vívtak ki eredményességükkel, magas szintű szakmai munkájukkal. Címlapján az alábbi rövid összegzés szerepel:

"MÉS, egy Sportszövetség,
mely a normalizáció és integráció talaján
fejlődött és növekedett, hogy teljesíthesse célját:
egyként szolgálni és elismertetni a sérült embert és a sportot."

A könyv előszavai, tartalomjegyzéke, és néhány fontos fejezete(1. A normalizáció és integráció a sportban, 2. Az önrendelkezés, 3. Szenzomotoros képességek fejlesztéséről és az 4. Iskolai sportról) olvasható itt az interneten is, maga a könyv megrendelhető a Down Alapítvány központi irodájában: 1145 Budapest, Amerikai út 14.


Gruiz Katalin

Bakos Judit, Bencsik Olga, Domonkos Anna, Hoffer József,

Illés Erika, Magyari Tímea, Marozsán Csilla, Mentes Éva,

Nagy Ágnes, Nagy János, Pécs Eszter, Rendes Károly

Schiller-Kertész Judit, Szabó Ferenc, Temesvári József,

Vajdics András, Vértesi Nóra, Vida Dezső, Wilhelm Béla

A képeket készítette: Gruiz Katalin

Felelős kiadó: a MÉS elnöke

Nyomda: Prime Press Kft.

2004-2005

ISBN: 978-963-06-2683-5

 

Előszó

A MÉS 10 éves évfordulóját szerettük volna méltóképpen megünnepelni ezzel a kiadvánnyal. Jellemző talán, hogy végül a 12. születésnapra készült el a MÉS-könyv, mert a megírásához képest további két évre volt szükség, hogy előteremtsük a kiadásához szükséges anyagi fedezetet.

Évek óta készülünk egy összegző mű kiadására, amely tartalmazza a MÉS alapelveit és céljait, történetét, szervezeti felépítését, szakágait, programjait és metodikai segítséget nyújt azoknak, akik most kezdenek értelmi sérültekkel dolgozni.

A konkrét információkon túlmutatva a könyvnek az is célja, hogy általános irányelveket fektessen le, bevezessen az értelmi sérült ember elfogadásához, vele együttéléshez és együtt sportoláshoz szükséges etikus szemléletbe és segítse a közös munka és a viselkedés szabályainak kialakítását.

Ezzel a könyvvel is szeretnénk hangsúlyozni a sport fontosságát a sérült ember életében, a sportnak a szociális változásokban betöltött előfutár szerepét és a tehetségük révén kiemelkedő élsportolók és segítőik feladatát, amikor szerep-modellként egy élhető és sikeres élet példáját mutatják fel társaiknak és az egész társadalomnak.

Kik írták ezt a könyvet? A szerzők a MÉS aktív munkatársai, akik hosszú ideje önkéntesként dolgoznak tanulásban akadályozott, illetve értelmileg sérült sportolókkal, tanításukkal, élsportolóvá nevelésükkel és a szervezet irányításában is aktív szerepet játszanak. Gyógypedagógusok, akik edzővé képezték magukat és edzők, akik kitanulták a gyógypedagógiát, szülők, akik a hiány nyomására váltak sportszakemberré, hogy gyermeküknek és sorstársaiknak jobb jövőt biztosítsanak. Megszólalnak a szakterület nagy öregjei is, akik átfogó képet és széles kontextust adhatnak a MÉS viszonylag rövid történelmének. A szerzők szándéka, hogy tapasztalataikat mindenki számára elérhetővé tegyék, és emléket állítsanak az első 12 évnek, a MÉS "hőskorának".

Kiknek szól ez a könyv? A könyv által megcélzottak köre széles: szeretnénk, ha érdeklődéssel olvasnák ezt a könyvet a magyar sportpolitika és irányítás szereplői, a sajtó emberei, a szülők, az önkéntesek és a szerzőkhöz hasonló szakemberek: tanárok, edzők, segítők, gondozók, szociális munkások vagy menedzserek, akik hivatásuknak választották az értelmi sérültekkel végzett munkát.

Igyekeztem úgy válogatni, hogy ez a könyv a sportolóknak is élvezetes olvasmányt jelentsen, felelevenítse azokat a sporteseményeket, melyeken részt vettek, melyeken megszerették a sportolást, és ahol kiemelkedő eredményt értek el. Remélem, hogy a sportolók is örömmel veszik a kezükbe.

Köszönöm tanítómesteremnek Bengt Nirjének és a magyar sport nagy öregjének Nádori Laci bácsinak, hogy munkánkat elveikkel megalapozták és hogy a gyakorlatban is mellettünk álltak figyelmükkel és segítségükkel

Budapest, 2004. március 8.

Dr. Gruiz Katalin
MÉS elnök

 


 

Ajánló

Első éves testnevelési főiskolai hallgatóként gyakorlati foglalkozásokon vettem részt az alkotás utcai Gyógypedagógiai Főiskola Gyakorló Iskolájában.

Bárczi Gusztáv igazgató úr is tartott számunkra előadást, aki hangsúlyozta a fogyatékos gyerekek integrációjának fontosságát és az ennek eléréséhez vezető munkában a testnevelőknek kitüntetett szerepet adott.

Bárczi professzor korszerű gondolata a 60-as évek Európájában szemléletváltásra késztette a fogyatékosok oktatását. Az oktatás tartalmának orvosi-pedagógiai megalapozása – ennek megfelelően – egy szociális pillérrel bővült, vagyis szem előtt tartották azt a célt, hogy az intézményekből kikerülő értelmi fogyatékosok minél könnyebben be tudjanak illeszkedni társadalmi környezetükbe, s ennek leghatékonyabb formáját a sport által látták megvalósíthatónak.

Már 1981-ben, a Magyar Tudományos Akadémia Sport és Mozgásbiológiai Bizottsága főtitkáraként volt szerencsém meghívni Magyarországra Herman Reider professzort egy olyan konferenciára, ahol az értelmi fogyatékos személyek sportjáról volt szó. Már akkor is elhangzott, hogy a sport, mint integrációs eszköz, nagyon sokat tehet a fogyatékosok elfogadásában. Mintaértékűek a külföldi példák. Ki a felelős azért, hogy csak alig veszünk át közülük valamit?

Az EU országaiban a közoktatás számára felmerülő kihívásnak ezen a téren is megfelelnek a tanárképző intézmények. Orvos, gyógypedagógus mellett a sajátos feladatra kiképzett testnevelő tanárok is bekapcsolódnak a fogyatékosok ? köztük a kisebb-nagyobb mértékben értelmileg fogyatékosok ? nevelési-képzési feladatainak megoldásába. Van még mit tennünk hazánkban ezen a területen is. Nem is kevés.

Az európai szakértő közösség hisz abban, hogy nem csak a fogyatékosok motoros koordinációját, hanem, ami lényegesebb, a lelküket is támogatja embertársaik jóindulatú érzelmi közeledése.

Nagy örömmel teszek eleget felkérésének és kijelentem, hogy jó ügyet szolgálhat a szakmai kiadvány. Kívánom, hogy jusson el azokhoz is, akik lehetőséget tudnak teremteni a változtatásokhoz, és minél több tenni tudó és tenni akaró személyhez.

A jelenlegi helyzeten való előremutató változtatás erkölcsi-szakmai kötelezettségünk.

Budapest, 2003. január 17.

Nádori László


 

Sport és idő
Bengt Nirje

A sport a folyamatos részvétel kultúrája, mely a sportolók, a nézők, a TV nézők és az olvasók részvételét jelenti az eseményekben, és nemcsak az Olimpiai Játékok idején, amikor az izgalmas sportesemények világszerte felkeltik az emberek figyelmét a kiugró teljesítményre, a másságra, a kölcsönös elfogadásra, a valódi értékekre. Rengeteg sport és sportág létezik, lehetőséget kínálva a képességek fejlesztésére és kibontakoztatására, eredmények elérésére. Az életünknek része a sport, megjelenik nemzetközi, nemzeti és helyi szinten és egyes csoportok életében. A versenyekről az országos vagy helyi sajtó beszámolókat, eredményeket, statisztikákat, ranglistákat közöl, mindent, amit érdemes tudni, és amiből nem árt tanulni, még a matematikai tudásunkat is fejleszthetjük a valódi tartalommal és jelentéssel bíró számok tanulmányozásával. A számok jelentőségteljes tartalma és azonnalisága javítja a tanulás iránti motivációt is, közelebb hozza a sport iránt érdeklődőt a számok világához.

A sport része a normális életnek. Nem hinném, hogy a professzorok, vagy a rúdugrók, vagy a kapusok, vagy akár Önök "normálisak" vagyis szabványosak, átlagosak lennének, hisz mindenki egyedi, egymástól különböző személyiség, vagyis önmaga. Az más kérdés, hogy igényeljük a normális életkörülményeket, mert csak normális körülmények között tudjuk fejleszteni, és kifejezni önmagunkat, élvezni tevékenységünket és örülni az életnek. A kedvező személyiségfejlődés alapja az, hogy az ember tudja élvezni a tevékenységét, megélni a napokat, a normális heteket, az évszakok szabályos váltakozását, az egymást meghatározott rendben követő eseményeket. Az idő örök, érzékeljük az idő múlását, másodperceket, perceket és órákat, éveket, évtizedeket. A sportban és a sporton kívül. Az idő az életünk alapja.

A sport része az életünknek, az időnknek és az emlékezetünknek. Nézzük meg, hogyan működhet a sporttevékenység a normalizáció szolgálatában az értelmi fogyatékosok esetében, hogyan segítia sport az időben való tájékozódásmegtanulását.

A napnak van normális ritmusa: reggel felkelni, ébren lenni, kimenni a friss levegőre, kint tartózkodni, játszani vagy sétálni iskola vagy munka után, vagy lefekvés előtt – mindez a jó fizikai és lelki állapotot szolgálja.

A hétnek is van normális ritmusa – a hétköznapokon az idő egy részre kedvenc sporttevékenységünkkel telik, edzéssel, egyesületi tevékenységgel. Gyakran a hétvége is sportolással telik, versenyek vannak vagy felkészülés, csapatfoglalkozások.

Az évszakok váltakozása szabályos keretet ad – az évszakok a sportban is változásokat okoznak: változik a tevékenység, a ruházat, a légkör; a tél, a tavasz, a nyár és az ősz – minden évszak eltérő sportolási lehetőséget kínál szabadban vagy teremben.

Az életnek is van ritmusa, a különböző életszakaszokhoz sajátos élmények kapcsolódnak: a gyerekkor, az iskoláskor, a kamaszkor, a felnőtté válás, az idős kor. A sporttal kapcsolatos élmények is változnak a különböző életszakaszokban: gyermekkorban az új sportágak kipróbálása, megtanulása, felkészülés a későbbi rendszeres sportolásra a választott sportágban. Később a rendszeres edzések, az egyesületi foglalkozások, a sporttársak, a barátok, a versenyek, az utazások kínálják az új élményeket, és a személyiség fejlődésében fontos szerepet játszanak.

Az a fejlődés, amelyet a sporttevékenység és annak következtében az időben való tájékozódás eredményez, növeli az összefüggések, a szabályok és rítusok megtanulásának esélyét, fejleszti a társas kapcsolatok iránti igényt. A megosztott élmények erősítik a csoporthoz való tartozás élményét. A saját sportágában elért tájékozottság képessé teszi a sérült embert a sportesemények követésére az újságokban és a TV-ben, a nemzeti és nemzetközi eredmények megértésére, valamint saját élményeinek és ismereteinek megosztására másokkal; családdal, barátokkal, szomszédokkal, a nagyközönséggel.

A sport közvetlenül is segíti a tanulási folyamatot azáltal, hogy a fejlődés eredményét konkréttá, érzékelhetővé, mérhetővé teszi, motivál. A motiváció örömöt okoz, és az eredményeket mások is érzékelik, felfigyelnek rá. A különböző sportágak és azok szociális környezete alakítja a valóságnak megfelelő tájékozódást, elősegíti a szociális készségek fejlődését, és olyan helyzeteket teremt, amelyben az emberek örömüket lelik.

Az ilyen tudás növeli a biztonság és az elégedettség érzését. Az a tudat, hogy mások elismerik a teljesítményt, javítja az önbecsülést, a sérült sportoló is önmaga lehet mások között, mások is elfogadják egyenrangúnak. Ez feltétele és része az integrációnak, ebből következik az önmeghatározás, az önkifejezés és az önmegvalósítás lehetősége.

A személyiségfejlődés igen hatékony eszköze lehet a sportolók részvétele a sportszervezetek munkájában. A sérült sportolók tagjai a sportolói bizottságoknak, a különböző testületeknek, tisztségeket vállalnak egyesületükben és szövetségükben. Nemzeti és nemzetközi szinten is részt vesznek a sportirányítási tevékenységben, feladatokat és tisztségeket vállalva. A MÉS és az INAS-FID gyakorlatában is megjelentek a sportolók, a Sportolói Fórum az érdekvédelmi munka és a képviselet.

Az értelmi fogyatékosok sportteljesítményei az utóbbi évtizedekben jelentősen javultak a világszerte megnövekedett sportolói létszámmal párhuzamosan. A sportolók élete tartalmasabb lett nevelőegyesületeiknek vagy az őket befogadó fősodorbeli egyesületeknek köszönhetően. A rendszeres nemzetközi sporttalálkozók – Európában vagy másutt a világban – mint például a különböző regionális és világbajnokságok, világjátékok vagy a Paralimpia, javítják a parasport elfogadását, növelik az események tekintélyét, és egyre elismertebbé teszik a sérültek sporttevékenységét. Ez így lesz a jövőben is. A nemzetközi információcsere a sportágakról és a sportolókról erősíti magát a sporttevékenységet, hosszútávon biztosítja a sportágak fejlődését az egyes országokban.

Fontosnak tartom kiemelni, azokat az erőfeszítéseket, melyek célja, hogy a sportolóknak több lehetősége legyen országhatáraikon túl is kapcsolatot teremteni és tartani egymással és másokkal. Ezt úgy nevezem, hogy nemzetközi integráció, amely szerintem az alábbiakat jelenti: a sportolónak legyen lehetősége használni az e-mailt, legyen lehetősége utazni, és részt venni találkozókon és konferenciákon, ahol biztosítva van a tolmácsolás. Ilyen konferenciákat az értelmi fogyatékosok saját szervezetei, vagy szülői szervezetek szoktak rendezni, mint például a "People First International" (Első az Ember Nemzetközi Szervezet), amelyet maguk az értelmi fogyatékosok hoztak létre, vagy az "Inclusion International" (Befogadás Nemzetközi Szervezet), amelyet a szülők hoztak létre, vagy az értelmi fogyatékosság kérdéseivel foglalkozó nemzetközi tudományos szervezetek (talán a legismertebb az Inter­na­tio­nal Association for the Scientific Study of Intellectual Disability = IASSID, vagyis a Nemzetközi Tudományos Kutatási Társaság az Értelmi Fogyatékosság Tanulmányozására). A nemzetközi sportszervezetek is sokat tehetnek értelmi fogyatékos fiatalok nemzetközi integrációjáért. Az INAS-FID gyakorlatában az Európa- és Világbajnokságok alkalmával gyűlnek össze a sportolók moderátorokkal és tolmácsokkal. A gyakorlatot szerzett sportolók részt vesznek saját nemzetközi sportszervezetük – például az INAS-FID és az IPC – összejövetelein.

Ez a fajta nemzetközi integráció segíti a résztvevőket abban, hogy tapasztalatokat szerezzenek az önmeghatározás terén. Az integráció, mint személyes és társadalmi folyamat a sportolók tudására épül. Az integráció megvalósításához összefogásra, a sportolók együttes fellépésére is szükség van, mellyel kivívhatják a nagyközönség tiszteletét és elismerését.

Láthatjuk, hogy sok fejlesztendő dolog van még hátra egy szebb és gazdagabb jövő érdekében. Magyarország alapvető szerepet játszhat ebben a fejlődésben mind sporthagyományai, mind pedig a sérült emberek érdekében kifejtett erőfeszítései alapján.

Hajrá magyarok!

 

2004. október 23.

Tartalom

Előszó

5

Ajánló

6

Sport és idő

7

I. Szervezeti és szakmai háttér, elvi alapok

11

1. MÉS története, felépítése és alapelvei

13

1.1. MÉS történetének áttekintése

13

1.1.1. MÉS születése

13

1.1.2. Az Értelmi Fogyatékosok Madridi Paralimpiája

14

1.1.3. A MÉS alapszabályának létrehozása, lényeges pontjai

16

1.1.4. Az első lépések a civil szellemiség jegyében

18

1.1.5. A civil szellem és a gyógypedagógiai tapasztalat integrálása

20

1.1.6. Az alapok erősítése

23

1.1.7. A profizmus irányába a normalizáció és integráció útján

25

1.1.8. Sydney után

28

1.1.9. 2004, az Athéni Paralimpia éve

33

1.2. A MÉS felépítése, elnöksége és szakágai

37

1.2.1. A szakágak működésének szabályai

37

1.2.2. MÉS szakágak és tisztségviselőik

39

1.2.3. Nemzeti Bajnokságok és más versenyek rendezése

39

1.3. A régiók működése, felépítése, programjai

40

1.3.1. A MÉS regionális szervezeteinek céljai, feladatai

41

1.3.2. A régió határai, a regionális szervezet felépítése, központi irodája

42

1.3.3. A regionális MÉS szervezetek sporttevékenysége, szakágak

43

1.3.4. Jelenleg működő MÉS regionális szervezetek

43

1.4. Magyarországi ernyőszervezetek, MÉS egyéb kapcsolatai

44

1.4.1. Ernyőszervezetek

44

1.4.2. MÉS egyéb kapcsolatai

44

1.5. A MÉS megalakulásától eltelt időszak eredményei napjainkig

45

2. MÉS az INAS-FID világszervezet tagja

50

2.1. INAS-FID

50

2.2. IPC

52

2.3. INAS-FID és IPC viszonya

55

3. Normalizáció és integráció a MÉS tevékenységében

56

3.1. A sport jelentősége az értelmi fogyatékos ember életében

56

3.2. Alapelvek: a normalizáció és az integráció

56

3.3. A normalizáció általában és a sportban

58

3.3.1. A normalizáció elvének megvalósulása a MÉS tevékenységében

59

3.3.2. Normalizáció szabályai a MÉS sporttevékenységében

60

3.3.3. Normalizáció a MÉS versenysportjában

61

3.4. Az integráció

62

3.4.1. Az integrációról általában; az integráció fajtái, szintjei

62

3.4.2. Az életminőség és a sport összefüggései

63

3.5. MÉS és az integráció

65

3.5.1. Sportok oktatása és az integráció

65

3.5.2. Sportolók egyéni integrációja

66

3.5.3. A sportszervezetek és az integráció

67

3.5.4. A versenyrendszer és az integráció

68

3.5.5. Szabadidősport és versenysport viszonya az integrációhoz

68

3.6. Önrendelkező képesség, önérvényesítés, érdekvédelem

69

3.6.1. Nemzetközi áttekintés

69

3.6.2. Élsportolók helyzete a MÉS-ben

70

3.7. Etikai megfontolások

70

4. Értelmi fogyatékos sportolók nemzetközi és hazai igazolási rendszere

72

4.1. Az értelmi fogyatékosság definíciója és kritériumai

73

4.2. A nemzetközi leigazolhatóság kritériumai

75

4.3. A nemzetközi igazolás ellenőrzése

76

4.4. Az értelmi fogyatékosság megítélése az IPC-ben

77

5. Szerzomotoros, tanulási és szociális adaptációs képességek

 

hatása az értelmi fogyatékos sportolók teljesítményére

79

5.1. Általános áttekintés a feltételekről

79

5.1.1. Általános képességbeli háttér

79

5.1.2. Általános tanulási, sportoktatási háttér

81

5.1.3. Általános szociális adaptációs háttér

81

5.1.4. Az integráció megoldatlansága

81

5.1.5. Anyagi helyzet

82

5.2. Oktatás

82

5.3. Úszás

83

5.3.1. Az úszásoktatásról

84

5.3.2. Élsportolók szenzomotoros problémái

84

5.4. Atlétika

86

5.4.1. Kiválasztás - edzések elkezdése

86

5.4.2. A sérült gyermek már aktív sportoló

86

5.4.3. A technikai képzés kezdete a 3. év

87

5.4.4. Aktív versenyeztetés - jó serdülő versenyző

87

5.4.5. A versenyző

87

5.5. Asztalitenisz

89

5.6. Kosárlabda

90

5.6.1. Képességek, adottságok, kiválasztás

90

5.6.2. Edzések, versenyek, csapatmunka

90

5.7. Labdarúgás

91

5.7.1. Edzés-oktatás

91

5.7.2. Mérkőzésen, játék közben

91

5.7.3. Sérülések

92

5.8. Értelmi fogyatékosság következményei a sportban: összegzés

92

6. A SIC-Q és a fogyatékosságok osztályozása

93

6.1. INAS-FID megalkotta és tesztelte a SIC-Q űrlapot

93

6.2. Mit jelent az űrlap tartalma?

94

6.3. A SIC-Q és az FNO

97

7. Testnevelés és sport a tanulásban akadályozottak iskoláiban

101

7.1. Mitől függ egy adott iskolán belül a testnevelés és a sport helyzete?

101

7.1.1. Az intézmény létesítményeinek feltételrendszere, felszereltsége

101

7.1.2. Szakember ellátottság

101

7.1.3. Intézmény vezetőségének hozzáállása

102

7.2. Sport a tanulásban akadályozottakat oktató iskolákban

102

7.2.1. Létesítményi és tárgyi feltételek

102

7.2.2. Szakemberek motiváltsága - érdeklődési köre

103

7.3. Sportolási lehetőségek - szervezeti keretekben

103

8. Értelmi fogyatékosok sportorvosi ellátása

105

8.1. Az értelmi fogyatékosság tényének megállapítása

105

8.2. Értelmi fogyatékosok sportorvosi ellátása

107

8.2.1. A "csak" értelmi fogyatékos sportolók

108

8.2.2. Az értelmi fogyatékossághoz társuló egyéb betegségek

109

8.2.3. Értelmi fogyatékosok sportorvoslásának feladatai

110

8.3. Sportorvosi engedélyek a MÉS versenyeken

110

8.4. INAS-FID dopping-politikája, doppingvizsgálatok

111

8.4.1. Hogyan zajlik a doppingellenőrzés az INAS-FID versenyein?

111

8.4.2. Felmentés a dopping-listás szerek szedőinek: a "TUE"

112

8.5. Dopping-megelőzés a MÉS-ben

112

9. Hogyan segítsünk, hogyan viselkedjünk?

113

9.1. Hogy viselkedjünk értelmi fogyatékos embertársunkkal?

113

9.2. Mely kifejezések megengedettek, melyek nem?

114

9.3. Korlátozó tényezők a sportban és az integrációban

114

9.3.1. Külső korlátok

114

9.3.2. Belső korlátok

117

9.4. Az értelmi sérültek segítésének etikája

119

9.4.1. A fogyatékos személy és a segítő viszonya

119

9.4.2. Fogyatékos személyt segítő közösség és a tágabb közösség viszonya

121

10. Tömegsport, élsport, nemzetközi eredmények

124

10.1. Helyezések nemzetközi versenyeken 1992-2002

127

10.2. Eredmények 2002-2004

137

10.3. Paralimpia helyett Global Games

144

A GG ötlete és megvalósítása

144

A magyar csapat részvétele és szereplése

144

10.4. Éremtáblázat, Global Games, 2004 Bollnäs

148

II. Gyakorlati, technikai ismeretek

149

1. Asztalitenisz

151

Az edzési lehetőség megteremetése

151

Szakmai felkészültség

151

Eszközeink

151

Az integráció

152

Jövő

152

2. Atlétika

153

2.1. Az atlétika szakág múltja és jelene

153

A kezdetek

153

Az első nemzetközi megmérettetés

154

A MÉS szakági működése

154

1995, az első paralimpiai kvalifikációs év

154

A Sydney Paralimpia

154

Athénhez Budapesten keresztül vezet az út!

155

Athénban is ott leszünk.?

155

2004. Athén - Paralimpia

156

2.2. Atlétikai képzés értelmi fogyatékos sportolónál

156

3. Úszás

158

Rehabilitációtól a Paralimpiáig

158

Az első sikerek és kudarcok

158

Hab a tortán

159

Mindez a gyakorlat nyelvén

159

A három makrociklusos felkészülési rendszer

159

Leggyakoribb problémák ortopédiai szempontból nézve

161

Sérülés-specifikus küzdelmek

163

Néhány "okos" gondolat

165

Ajánlott irodalom:

165

4. Kosárlabda

166

4.1. MÉS kosárlabda sportjának meglapozása, 1995-2002

166

4.2. Az integráció útján

168

Tervezett versenyek

168

5. Labdarúgás

170

5.1. A labdarúgás története és lehetőségei a MÉS-ben

170

5.2. A labdarúgó szakág koncepciója, működése 2003-ig

172

5.2.1. A szakág munkája

172

5.2.2. A válogatott

172

5.3. Beszámoló az INAS-FID Labdarúgó VB-ről, Japan, 2002

176

Előzmények

176

A világbajnokság, a mérkőzések

176

Összefoglalás

177

5.4. Az első labdarúgó siker: bronzérem a Global Games-en

178

6. Kerékpár épeknek és sérülteknek

180

7. A korcsolya-, a tenisz- és az úszástanítás

 

hármas egysége az értelmileg akadályozottak mozgásfejlesztésében

183

8. A játék szerepe a röplabda oktatásában

185

8.1. A játék szerepe a képességfejlesztésben

185

8.2. Röplabda

186

8.3. A röplabdázás elsajátításának szakaszai

188

8.4. Röplabda változatok

193

9. Terápia és lovaglás

195

A gyógylovaglás irányzatai

196

10. Sajátosságok az értelmi fogyatékosok természetjáró versenyeztetésében

199

11. Erőemelés

201

11.1. Az erőemelő szakágról

201

11.2. Az erőemelés sportról

201

11.3. Az erőemelő versenyek szabályrendszere

202

12. Sí, egy fejlődő téli sport

204

Síoktatás értelmi fogyatékosoknak

204

13. Evezés általi nevelés

206

Eveznek a Sarokháziak

207

Irodalmi hivatkozások

208

WEB oldalak

209

Rövidítések és nevek

210

A könyvben szereplő nevek és előfordulásuk

212

Tárgymutató

214

Tartalom

216