Nagy Miklósné, Irénke (1955–2005)
Őszinte, csupa lélek munkatársunk volt. Elsősorban az Alapítvány lelke volt, mellékesen végezte a takarítást is ő.
Az alapítványt magáénak, a srácokat a családjának tekintette.
Minden buliban benne volt, munkaidő után palacsintát sütött a Szalóki Átmeneti Otthonos lakóinak, főszervezője és lelkes résztvevője volt a táncos mulatságoknak, színházi előadásoknak, minden közösségi megmozdulásnak.
Temetésén a maga által írt nekrológot hallhattuk, melyben megemlékezett alapítványi munkatársairól, akik sokat jelentettek neki.
Ő is sokat jelentett nekünk!
